Miért nem eszem sót?
Minden gyermek tudja, hogy mi történik, ha sós vizet iszunk. Mégis azt hisszük, hogy sót kell ennünk (minden más „sókészítmény is 99 százalékban nátriumklorid). Egy felnőttnek a halálos adag körülbelül tíz kanál tengeri só vagy kősó. (lásd Wikipedia).
Mi is tudjuk, hogy a só felfúj. Ez jó okból történik. Ez az egyetlen lehetőlség a testünk számára a túlélésre, azáltal, hogy a testünk “méregtartalmát” vízlerakódásokkal oldja…
Stimmel, hogy szükségünk van sóra, a só életszükséglet, de nem nátriumkloridként. A nátriumszükségletünket szerezzük növényekből.
Szerves ásványi vegyületek (vegyi értelemben) a testünk által könyebben szívódnak fel mint szervetlen ásványi vegyületek. A növények az anorganikus vegyületekböl, melyeket a talajból nyernek, szerves ásványi vegyületeket nyernek, melyek számunkra jól beilleszthetőlek.
Kevés vigasz ez azoknak, akik főznek, a főltt ételnek sajnos szinte semmilyen íze nincs só nélkül. Ezért talán a növényi táplálékot a természetes formájában vegyük magunkhoz.
Itt találsz néhány gondolatot a só témájához, fűlszerekhez és a Gesellschaft für natürliche Lebenskunde cikkeit (németül):
Egy kedves barátnő gondalatai: A só semmi, azon túl, hogy halálos!
